Újabb kutyajó tavaszi kirándulás a Budai-hegyekben

Ezen a tavaszi kiránduláson Gazdi “csúcshódításra” invitált minket, ami bevallom izgalmasan hangzott elsőre. Amikor viszont egy fél órás autózás után megálltunk a túránk kiindulópontján, azért már gyanús volt, hogy nem a Mount Everestet akarjuk megmászni. 

Ugyan szeretem a kihívásokat és a kalandokat, csalódott nem voltam, mert az autózást viszont kevésbé bírom. Rövid utazással egy igazán szép helyen kötöttünk ki, ahonnan a Budai-hegység legmagasabb pontját, a Nagy-Kopaszt vettük célba. Jelen helyzetben hétköznap vagy hétvégén nagyon korán tervezzétek ezt a kirándulást, mert biztosan sokan lesznek errefelé. 

Szuper tavaszi kutyás kirándulás a Csergezán Pál-kilátóhoz 

A kiindulási pontunkra, az Erzsébet (Hidegvölgyi) Erdészlak parkolójába autóval érkeztünk, mintha Telkibe indultunk volna. Egy igazán kellemes, hangulatos hely fogadott itt minket, rögtön körbe szimatoltuk a tűzrakó helyeket, asztalokat, padokat, amíg a Gazdiék is kicsit készülődtek. A kihelyezett nagy táblákat nézték tudományosan szemlélve. 

Aztán végre elárulták, hogy merre indulhatunk, és azt mondták, hogy a zöld háromszög turistajelzésen haladunk a Sisakvirág tanösvény egy részén. Ezen bandukoltunk viszonylag sokat, és az eleinte lankás út a közepétől azért nagyobb falat volt. A cél a Csergezán Pál-kilátó, és mint ilyen, a csodás kilátás melletti megpihenés tartotta bennem a lelket. Jó, nem akarok túlozni, mi idősebb kutyák is simán teljesíteni tudjuk, csak engedjék a Gazdik, hogy egy kicsit meg-megálljunk, nézelődjünk, szaglászhassunk közben.

Még a kilátó előtt van egy nagyon szép hely, ahonnan majdnem ugyanolyan jó kilátás van, mint a hegy tetejéről. Itt kiszélesedik a tér és hirtelen egy nagy mezőn találjuk magunkat. Itt igazán kellemes egy kicsit heverészni a napon. Képzeljétek, a Gazdi is örült, mert itt is láthatta a kora tavasz egyik legszebb virágját, a leánykökörcsint. Emlékeztek, írtam a virágszeretetéről és erről a szépségről is az előző bejegyzésemben, amikor a Nagyszénáson jártunk.   

Ez után a pihenő után már csak egy rövidebb, de elég meredek szakasz következett, mire elértünk a kilátóhoz. 

Kétlábúknak elmesélem, – Gazidék beszégettek róla itt – a kilátó 32 m magas, 2015-ben épült, 100 lépcsőt megmászva lehet a tetejére feljutni, és a nevét Csergezán Pál festőművészről kapta, aki számos festményén ennek a környéknek a szépségeit örökítette meg. A panoráma elvarázsolta Gazdiékat, mi pedig hagytuk, hadd élvezzék, amíg mi kifújjuk magunkat.

Visszafelé nagyjából ugyanezt az utat választottuk, csak fent tettünk egy kisebb kört az erdőben. A Gazdi szerint lehetne egy nagyobb körrel is feljutni a kilátóhoz vagy lefelé azon a másik úton jönni, de eddig mi még csak ezt próbáltuk. Ki tudja, lehet, hogy egyszer arra is elvisz minket, talán az egész csapatot. 

Reméljük, hamarosan. 🙂 
Pacsi, Sunny