Gyerekkel, kutyával a Gemenci-erdőben

Egy új kutyás kirándulás bejárása sok lábon és két keréken

Mint már sokan tudjátok, nem viszünk olyan helyre csoportot, ahol még magunk sem (vagy már nagyon régen) jártunk.

Így indultunk el éppen erre a túrabejárásra a Gemenci-erdőbe, ahova hamarosan kutyás csoportunkkal is szeretnénk ellátogatni. Tudtuk, hogy alapvetően könnyű terepre számíthatunk, így gondoltunk egy nagyot, és olyat vállaltunk, amit eddig még nem.

Egynapos biciklis-kutyás kirándulásra indultunk

A megszokott Utazz Kutyáddal csapat kiegészülve Somával (a 4 éves kisfiammal) és a biciklijével. Így voltunk Soma számítása szerint öten.

Bajáról indultunk, és a Nagyfa volt a cél. A Nagyfa (itt csak így jelölik a táblák) a Pörbölyi Titán, Magyarország legnagyobb kerületű fája.

Az internetről nem igazán lehet az útvonalról sokat megtudni, de bíztunk abban, hogy a bicikli inkább segítségünkre lesz, mint hátráltat. Szerencsénkre így is volt. Széles földúton indultunk és haladtunk, ami tökéletes terepnek bizonyult a biciklizéshez. Csak azt sajnáltuk, hogy nekünk, felnőtteknek nem volt.

Az első szakaszon viszont „lerobbant” a bicikli, de szerencsére éppen találtunk egy villáskulcsot, ami szinte végig nagy segítségünkre volt. (De komolyan, erre mennyi esély van, hogy ahol a madár is alig jár, éppen villáskulcsot találsz? 😊)

Szóval, rendben folytathattuk az utunkat. Nagyon jól haladtunk, biciklis-kutyás versenyeket rendeztünk kijelölt pontokig, „tüzeket oltottunk”, „vadak elől menekültünk”.

Nem sok kirándulóval találkoztunk, de egy jókedvű biciklis négyessel szóba elegyedtünk. Tetszett nekik a kis bevállalós csapatunk. Ők tökéletesen elmondták, hogy meddig tudunk majd biciklivel menni, és hol érdemes majd letenni. Sikeresen el is jutottunk eddig a pontig, lelakatoltuk a biciklit, és gyalog folytattuk utunkat. Innen már csak fél km volt a célig.

A Pörbölyi Titán

A Pörbölyi Titán, ami egy csomoros fekete nyár 2013 óta hivatalosan is Magyarország legnagyobb kerületű fája. Csodálatos, lenyűgöző, izgalmas. Megpróbáltuk átölelni, de ehhez nagyon kevesen voltunk, majd közösen, csoportosan újra próbálkozunk.

Megpihentünk, bújócskáztunk, elolvastuk a tudnivalókat, majd elindultunk visszafelé.

A susnyás, ami kerülendő

Egy darabig az ismert útvonalon haladtunk, de láttam a térképen egy másik lehetőséget, gondoltam, hátha lehet körtúrát csinálni, és a Dunához is le tudunk sétálni. Így a leágazásnál elkanyarodtunk. Egy darabig még jó volt az útvonal, de aztán bevezetett a „susnyásba”. Ekkor sem adtuk fel, hátha csak egy kis szakasz. Ez elég rossz döntés volt… Amellett, hogy a biciklit cipelni kellett, a talált kincset, a villáskulcsot is elvesztettük és a türelmünk is a végéhez közeledett.

Szerencsésen kijutottunk ugyan, de ezt a szakaszt nagyon nem szerettük. Ugyan a térképen jelölt út volt, a valóságban ez nem volt útnak nevezhető. Itt megint bebizonyosodott, hogy minden útvonalat be kell járni, mielőtt csoporttal megyünk.

Fáradtan gurultunk be a legközelebbi csárdába, ahol egy igazi bajai halászlével enyhítettük az utolsó szakasz miatti bosszúságunkat.

Szép kutyás kirándulás lesz

Azt a konklúziót vontam le, hogy nem mindenhol érdemes a körtúrát erőltetni. Ez az útvonal oda-vissza sokkal jobb élményt fog adni csoportos kutyás kirándulásunk során.

Összesen kb. 9 km‑t mentünk, sík terepen, mégis úgy gondolom, hogy a kis 5 fős csapatunk igazán nagyot alkotott. A legbüszkébb Somára vagyok, aki mindezt szinte egy szó nélkül, lelkesen csinálta végig.