Három nap a Bakonyban kutyával

Pezsgő beszámolója kutyás programunkról a Szépalma Hotelben

Sziasztok! Pezsgő vagyok.
A Gazdik azt kérték, meséljem el, milyen volt a bakonyi hétvégénk. Rendben, igyekszem a legjobb tudásom szerint összegezni. Spoiler: jó volt. Nagyon.

1. nap – emelkedő, fennsík, vár, közben egy kis pihenés

Pénteken Várpalotán kirándultunk. A túra elején rögtön jött egy komolyabb emelkedő, ami felébresztette az izmokat – bennem biztosan. Nem panaszkodom, szeretem az ilyen kihívásokat, csak ilyenkor néha szélesebb mosollyal veszem a levegőt.

Fent, a fennsíkon minden a helyére került: szép kilátás, jó szagok – ilyenkor mindig nehéz eldönteni, melyik bokor a fontosabb. Amikor fentről megláttuk a célunkat, a Bátorkő vár romjait, sokan megijedtek, annyira messzinek tűnt. Végül meglepően hamar odaértünk. Megpihentünk, és néhányan medvehagymát kezdtek szedni.
Mi, kutyák eközben figyeltünk, szimatoltunk – de ettől a zöld levéltől tisztes távolságot tartottunk. Nem azért, mert nem nézett ki jól, hanem mert ez az emberek finomsága, nekünk viszont mérgező. Jó, ha mindenki tudja: ami a gazdinak ínyencség, az a kutyának nem mindig az. A medvehagymáról írt a Gazdi írt korábban egy blogbejegyzést, itt tudjátok elolvasni.

A Várvölgyben sétálva szépen visszaértünk az autókhoz. Jó tempó, kellemes fáradtság – ilyen egy rendes első nap.

2. nap – Szépalmától Bakonybélig (és még tovább)

Másnap a Szépalma Hoteltől indultunk Bakonybél felé. A mező után, ahol kedvünkre szaladgálhattunk, erdő, erdő és még több erdő következett – számomra ez egyértelműen ötcsillagos útvonal volt.
Itt újra felbukkant a medvehagyma – az emberek szedték, mi természetesen nem ettünk belőle, viszont nagyon figyeltük, milyen lelkesen gyűjtik.

Bakonybélben a Medvehagyma Nap forgatagába csöppentünk. Illatok mindenfelé, kóstolók, emberek – és itt jött az a rész, amikor nekünk, kutyáknak csurgott a nyálunk.
Amikor a gazdik ettek, mi szépen ültünk, néztünk, reménykedtünk… majd tudomásul vettük, hogy a medvehagymás finomságok nekik valók, nem nekünk. Ez így van rendjén. Bevallom, azért a gazdik készültek nekünk is jutifalattal.

Innen elsétáltunk Szentkútra, ahol megpihentünk egy kicsit, többen úsztunk is a kis tóban. A visszaút viszont különleges élmény volt: felszálltunk a gumikerekű kisvonatra, ami visszavitt minket majdnem teljesen a Szépalma Hotelhez.
Nem bántuk, hogy nem kellett végig visszasétálnunk. Hiába vezetett óvatosan a sofőrünk, azért néhol egy-egy bukkanót nem tudott kikerülni. Aki esetleg nehezebben viselte a vonatozást, a mezőn még kifuthatta magából a feszültséget.

Délután következett a kutyamasszázs tanfolyam, amit Emese tartott. Na, itt történt az, amit az emberek azóta is emlegetnek.
Én nagyon szeretem, ha simogatnak, sőt bármeddig “elviselem”. De amikor azt mondják, hogy „most maradj nyugton”, az már nehezebb ügy. Bohóckodtam egy kicsit (vagy sokat), többen nevettek – szerintem ez is része volt a programnak.

Végül csak lefeküdtem én is, és a kutyamasszázs nemcsak jólesett, hanem segített is egy kicsit ellazulni a sok túra után. Ha kíváncsi vagy, miről szól pontosan egy ilyen foglalkozás, és hogyan működik, a gazdi beszélgetett Emesével erről az első podcast‑adásban is.

Este a gazdik kényeztető vacsorát kaptak. Mi addig pihentünk – kell az energia a következő napra is.

Ja, majdnem elfelejtettem:
pocsolyák is voltak napközben.
És hát… vannak dolgok, amiket nem lehet kihagyni. Többek között Blue, Noa és végül Marci is csatlakozott – csapatmunka volt, kérem.

3. nap – levezetés és búcsú

A harmadik napon egy kb. 6 km-es, dimbes-dombos levezető túrát tettünk a szálloda környékén. Kellemes kirándulóidő, már nem siettünk – csak mentünk, élveztük a közös kilométereket.

A búcsú pedig igazán stílusosra sikerült: a Szépalma Hotel medvehagymás pogácsával köszönt el a csapattól. Az emberek nagyon örültek, mi pedig újból nyálcsorgatva figyeltük őket. Hát, mit tegyünk, ilyen ez a kutyaélet…

Jó volt hazajönni, de várom, hogy legközelebb is a Szépalma Hotelbe menjünk, mert ott két- és négylábú vendég egyformán jól érzi magát.