Szlovénia – Szeretem – 3. rész

Ez egy izgalmas rész lesz, mert itt egyelőre csak mi voltunk felderíteni, a Ti személyes élményeitek csak ezután, a kutyás hétvégénken jönnek. Várom nagyon, hogy együtt menjünk, mert nekem ez az egyik kedvenc részem Szlovéniában.

A Bohinji-tó

A Bohinji-tóról és környékéről fogok Nektek mesélni. A Bohinji-tó Szlovénia egyetlen nemzeti parkjának, a Triglav Nemzeti Parknak a része az ország Észak-Nyugati részén, Szlovénia legnagyobb természetes tava.

Tudjátok, nekem már egy kis vízzel is örömet lehet szerezni, így amikor meghallottam, hogy tópartra megyünk, és a szállásunk is ott lesz a közelben, már izgatottan vártam, hogy megérkezzünk. Aztán kiderült, hogy ez a tó azért sokkal több, mint egy átlagos tó.

Egyrészt, óriási hegyek között terül el, másrészt nagyon nagy, nem néhány perc átúszni, harmadrészt sokkal többet kínál a környezete, mint egy sima tó.

Kicsit azért meglepődtem, amikor megérkeztünk és nagy hó volt, pedig én csobbanásra készültem. Még szerencse, hogy nekem nem kell ruhával bajlódnom, gyorsan alkalmazkodtam a helyzethez és a hóban hemperegtem fürdés helyett.

Valószínűleg március közepén is számíthatunk még havas élményekre, de lehet, hogy ha süt a nap, már csobbanhatunk is röviden.

Már jártunk itt régebben kétszer, de egyszer csak nagyon röviden. Akkor körbejártuk a tavat, az kitett egy egész napot. Ennyire is volt időnk, mert tovább kellett utaznunk. Akkor határoztuk el, hogy ezt a vidéket jobban fel kell fedeznünk, mert sokkal többet rejt. Körbejárni a tavat jó móka, de az egyik partja sokkal szebb és kutyás kiránduláshoz is alkalmasabb. Ott természetközeli környezetben, egy hegyi, erdős ösvényen lehet sétálni úgy, hogy közben többször le-le lehet menni a vízbe. Ezt fogjuk tenni akkor is, amikor együtt megyünk. 😊

A Gazdi tudja, mi tesz boldoggá

Amikor legutóbb töltöttünk itt néhány napot, a tó környékének felfedezésére koncentráltunk. Ez decemberben volt, a nagy hó igazán kedvemre való volt. Ugyan már lassabban és megfontoltabban sétálok, kevesebbet is játszom, de azért a havat nagyon élvezem. Örülök, hogy a Gazdi mindig magával visz, és emlékszik, hogy fiatal koromban is mi tett igazán boldoggá. Azok a dolgok még mindig felvidítanak, csak már máshogy mutatom ki.

Szóval, amikor a tónál töltöttük ezt a néhány napot, amellett, hogy lazítottunk, kirándultunk is. Egy kicsit felfedeztük a környéket.

Fenyvesek közt

Egyik nap autóval mentünk egy kirándulóhelyre, ahol jó sok autó volt. Mint később kiderült, ők inkább síelni voltak, mert a kirándulóútvonalon nem sok emberrel találkoztunk. A Pokljuka-fennsík egy kis részét fedeztük fel, ahol a fenyőerdőben kitaposott kis ösvényen sétáltunk. Kicsit felfelé haladtunk, de nem meredeken. Néha-néha kilyukadtunk egy-egy tisztásra, ahol körpanoráma tárult elénk. Pezsgő is élvezte a hóban barangolást, szokásához híven jó sokat futott. Én csak a szükséges távot tettem meg hősiesen.

Nem tudom, hogy itt tavasszal körbe lehet‑e menni, de mi a hó miatt oda-vissza sétáltunk. Érdekes az is, mert mindkét irányba más és más szépségeket lehet észrevenni.

Itt fent még a túránk végeztével megpihentünk, a Gazdiék ettek valamit, mi pihentünk, de jutott számunkra is egy kis „lepattanó”.

Másnap nem kellett autózni. Nekem akkor már jól indul a nap! 😊 Bár a Gazdi egy kicsit becsapott, mert azt mondta, rövid nap lesz, mégis sötétedés után értünk haza… Mi lett volna, ha hosszú napot tervez? Na, nem baj, harmadnap pihenhettem, mert akkor elmentek síelni és minket a szobában hagytak. Őszintén szólva, egyáltalán nem bántam.

A Világ legszebb helye

Visszatérve tehát, nem ültünk autóba, a szállásunkról sétáltunk el egy szép helyre. A Gazdi csak úgy emlegeti, neki a „Világ legszebb helye”. Én tudom, miért gondolja így, talán majd Nektek is elárulja. Nem tudom, egyébként, hogy ez valóban így van‑e, de tény, hogy minket is elvarázsolt Pezsgővel. Kitaláljátok, mi volt? Természetesen egy szurdokvölgy, a Mostnice-patakvölgy. Ráadásul hóval.

Mesebeli volt a táj és szinte csak mi voltunk. Ugyan a vízbe annyira nem akartunk most bemenni, a kirándulás így is nagy élmény volt. Ritkán látunk ilyen szépet. A nap szikrázóan sütött, csillogott a hó és a víz a Szlovéniában megszokott kék és zöld számtalan árnyalatában játszott. 

Most már tudjátok, hogy miért sikerült hosszabbra a kirándulásunk a tervezettnél. A Gazdit is nehéz egy ilyen helyről „hazaküldeni”.

Örülök, hogy hamarosan visszatérünk ide, és Nektek is megmutathatjuk ennek a kis országnak további meseszép vidékeit.

Most befejezem szlovéniai beszámolómat, remélem, hogy élvezettel olvastátok. Nekem nagyon szívmelengető volt visszanézni a képeket és egy kicsit újraélni a szép emlékeket.

Pacsi,

Sunny