Szlovénia – Szeretem – 2. rész

Ezeken a helyeken már csoportos kutyás hétvégén is jártunk

Ahogy ígértem, folytatom visszaemlékezésemet szlovéniai barangolásainkra. Ebben a részben olyan helyekre gondolok vissza, amiket csoportosan is bejártunk kutyás hétvégéinken. Szerintem izgalmas úti célok két- és négylábúak számára egyaránt.

Tavaly előtt kora-tavasszal egy tóparti szállodában szálltunk meg. Igazából, ha csak ott maradtunk volna, és én minden nap „járőrözhettem” volna a tóban, már akkor is boldog lettem volna. Nagyon szép volt az idő, és a tó az alig 5 fokos vizével épp alkalmas volt a fürdőzésre február közepén. 🙂 

Mind kipurcantunk kutyás kirándulásunkon

Ehelyett a Gazdi jól megtornáztatott minket. Szerintem a környék legmagasabb hegyére mentünk fel egy kis kápolnához (Sv. Jakob kápolna) a legmeredekebb útvonalon… Tény, hogy büszke voltam magamra, amikor teljesítettem a távot, de jól ki is dőltem. Szerencsére fent várt minket egy kunyhó, ahol megpihenhettünk, feltankolhattunk egy kis jutalomfalattal. A kilátás a hegy tetejéről tényleg szép volt, de hogy a hőn áhított tavam milyen messzinek tűnt…!
Szerencsére lefelé sokkal gyorsabban haladtunk, még napsütésben leértünk, így jöhetett a megérdemelt csobbanás.

Patakvölgy – nálam mindig nyerő kutyás célpont

Másnap egy számomra sokkal kellemesebb helyre mentünk, a Kamniska Bistrica patak völgyébe. Itt a kirándulás mellett megint a csobbanásé lehetett a főszerep. A Gazdik nagyon élvezték a kilátást, a környező hegyek látványát, a gyönyörű helyeket, a víz kék és zöld színének számtalan árnyalatát. Volt egy szép, szűk sziklaszoros is, itt mindenki fényképezkedett. Szép hely volt és megfelelően hűs. 

Tudtam, hogy Szlovéniáról lesz mit mesélnem Nektek, de mégsem gondoltam, hogy ennyit…

Hogyan is találjuk ezeket a helyeket

Amikor a Gazdiék Olaszországba terveztek kutyás utazást, akkor is Szlovénián keresztül utaztunk felfedező utunkra. Út közben valamiért több helyen megálltunk. Később rájöttem, hogy olyan kirándulóhelyet kerestek, ami útba esik Olaszország felé, hogy a hosszú, unalmas utazást megszakítsuk és még több kalandban legyen részünk. Találtunk is jó helyeket, legalábbis szerintem.

Nem is olyan messze a határtól egy szállodában szálltunk meg a hegy tetején. Sajnos akkor csak egy éjszakát töltöttünk ott, pedig tudtam volna még élvezni a hegyi levegőt. Olyan volt, mintha Ausztriában lennénk. Képzeljétek, évekkel később ez volt az a szálloda, ahova visszatértünk csoportosan. Emlékeztek? Tavaly nyáron töltöttünk ott közösen egy kutyás hétvégét. Persze mi azelőtt jártunk arra még egyszer. De jó volt! Ott is több vízeséshez eltúráztunk, voltak hegyi kalandok és patakban fürdés is. Azt hiszem, szerencsés vagyok. Ugyan az autózást nem szeretem, ezeket a felderítéseket imádom! A legjobb, hogy amikor csoportos utazást szervezünk, mi előtte legalább egyszer bejárjuk a terepet. Igazán jó móka, mintha mindig nyaralnék. 😀 Pezsgőről ne is beszéljünk. Neki meg aztán valóban lételeme a mozgás. Ráadásul ő még az autózást is élvezi. Én nem is értem, hogy tud az autóban aludni.

Ó, már megint elkalandoztam… csak olyan nehéz. Amikor végre belelendülök az írásba, csak jönnek válogatatlanul a gondolatok. Kérlek, nézzétek ezt el nekem!

Lehetett még magasabbra is menni

Visszatérve a tavaly nyári szlovéniai alpesi kalandozásunkhoz: a szállásunk fent volt a hegy tetején, a szobákból a környező hegyeket láttuk. Azt hihették a csoportos kutyás hétvégénk résztvevői, hogy innen már nem is lehet feljebb menni. Azért én ismerem a Gazdit (és ugye fel is fedeztük előre az útvonalat), tudtunk olyan kirándulásra indulni a szállodától, ahol szépen kellett felfelé kutyagolni (hogy stílusos legyek). Ekkor a Mariborsko Pohorje hegyre túráztunk fel, 1042 m magasra. Nem tagadható, a kilátás nagyon szép volt, az erdő pedig árnyas. A visszafelé vezető úton, egy kis pihenést követően jött el végre az én időm, amikor egy vízeséshez értünk, és többször meg tudtam mártózni hűs vizében.

Újabb patakvölgy vízeséssel

Másnap megint nekem kedvezett az útvonalválasztás. 😊 Egy kellemes patak mellett sétáltunk el annak a vízeséséig. Ez a Slovenska Bistrica szurdok. Hú, az ilyen helyeket különösen szeretem. Bármikor, amikor úgy gondoltam, bementem megmártózni. Mi persze ezt a patakvölgyet sem úgy jártuk be, mint mások. Mi nem a „hivatalos” bejárattól indultunk, hanem a völgy másik végéről kezdtük a túrát. Ha mi is a megszokott úton jártunk volna, akkor láthattunk volna még egy vízesést, de négylábúakkal oda lejutni veszélyes. Keskeny az út és még kapaszkodó kötelek is vannak. A felfedező utunkon odamerészkedtünk, de ott nekem többször is segített a Gazdi. Pezsgő megoldotta, de én már nem vagyok annyira mozgékony. Sok volt arról a szikla is, amik kifejezetten megnehezítették a haladást. A csoportos utunkon ezt kihagytuk. Szóval, ha esetleg erre járnátok, kérjétek a Gazdi segítségét, honnan vágjatok neki a terepnek.

A Fekete-tó

Amikor felderítettük ehhez a csoportos hétvégéhez a terepet, jártunk még a Fekete-tónál is. Ezt nagyon sajnáltam, hogy nem tudtuk megmutatni Nektek. Többször nekifutottunk, honnan is lehetne ezt a legjobban megközelíteni, mert a szállodától egy nagyon keskeny, kanyargós, murvás hegyi út vezet ahhoz a pontig, ahonnan mi először indultunk. Ezt a zötykölődést még Pezsgő sem élvezte. Ezt egyénileg is csak olyan időszakban lehet bevállalni, amikor kevesen vannak úton.
Végül találtunk egy pontot, ahonnan elindulva egy oda-vissza kirándulást érdemes tenni. Így ezt, ha egyszer megint Olaszországba megyünk, be lehet iktatni egy köztes megállónak. Az autópályától nincs nagyon messze, így érdemes egy kirándulás erejéig letérni. A Fekete-tóhoz egy szép erdei ösvény visz. Érdekessége a tónak, hogy vize ugyan tiszta, de mégis feketének tűnik a fenekén található többezer éves lápi moha végett. A fenyveserdőben egy csodálatosan kialakított fapalló soron haladtunk többszáz méteren keresztül. Ez még érdekesebbé tette a kirándulásunkat.

A következő részben a legutóbbi utazásunkról mesélek Nektek, amikor a Bohinji-tónál jártunk. Ide megyünk március közepén csoportosan is, kíváncsi leszek majd, a résztvevő két- és négylábúaknak hogy tetszik majd. Tartsatok velem először virtuálisan, majd találkozzunk személyesen is! 😊

Pacsi,

Sunny