Szlovénia – Szeretem – 1. rész
Amikor egy idős kutya nosztalgiázik
Most, hogy lassan elfogadom, hogy kezdek idősödni, néha-néha rám tör a nosztalgia. Mennyi mindent csináltam együtt a Gazdival, mennyi kutyás helyre vitt, mennyi csodás közös élményünk van. Szlovénia is így jutott eszembe. Illetve, igazából több apropója is van ennek a bejegyzésemnek. Egyrészt, nemrég voltunk, és hamarosan újra megyünk csoportos kutyás kirándulásra, másrészt, hogy már mennyi részét bejártam ennek a kis országnak. Gondoltam, megosztom Veletek legemlékezetesebb élményeimet.
Jártunk már itt tavasszal, nyáron, ősszel és télen is, hol hosszabb, hol rövidebb időre. Szinte mindig más területet fedeztünk fel, de jó érzés olyan helyre is visszatérni, ahol már előtte voltunk.
Amikor először Szlovéniában jártunk
Nem is tudom, mikor is volt ez pontosan.
Talán akkor, amikor a Gazdi elvitt egy sí utazására. 2010-ben volt, 3 éves voltam… Nézzétek, milyen fiatal voltam és bohó… 😀 Megismertek egyáltalán a képeken? Na, de ne kalandozzunk el a témától. Szóval, Roglán voltunk. Akkor még a Gazdi az utazási irodánál dolgozott, és egy hétvégére mentünk feltérképezni, milyen is ez a síterep. Nekem nagyon tetszett. Én ugyan nem síeltem, de a kirándulásainkat a hegyekben, erdőkben nagyon élveztem. Mondjuk, nekem nem nehéz örömet szerezni. Ha a Gazdival lehetek, és még hó is van, én boldog vagyok.
A Triglav Nemzeti Park felfedezése négylábon
Néhány évvel később egy őszi hosszú hétvégét töltöttünk Szlovéniában. Ekkor már valóban sokat kalandoztunk. A hegyekben járunk, a Triglav Nemzeti Parkban. Kranjska Goráról tettünk nagy kirándulásokat. Jártunk például különböző vízeséseknél. Volt, amit csak távolról láttunk, ott a hegyi kirándulás volt az élmény, de én azt szeretem igazán, ha a vízbe be is lehet menni. Olyan is volt bőven. Az egyik vízesés nagyon különleges volt, képzeljétek, mögé lehetett menni anélkül, hogy nagyon eláztunk volna. Megkérdeztem a Gazditól, melyik is volt ez, így meg tudom Veletek osztani: a Pericnik-vízesés. Észak-Szlovéniában van, a Júliai-Alpok egyik legnagyobb vízesése, Bled és Kranjska Gora között félúton. Ha erre kirándultok, mindenképpen érdemes ide egy kitérőt tenni.
Jártunk a Soca folyó forrásánál is. Oda elvileg kutya nem tud eljutni a sziklás terep miatt, de engem ameddig lehetett, bevitt a Gazdám. Én magát a forrást nem láttam, de a Gazdi szerint nagyon különleges hely. A Soca folyó forrása egy barlangszerű üregben található a földfelszín alatt. A sziklahasadékba benézve látszik a mély türkiz kék víz. Kicsit távolabb a forrástól, ahogy lejöttünk a sziklás terepről, a vízben játszhattam kedvemre.
Ezen a hétvégén kirándultunk először a Tolmin-szurdokban, ahol a későbbiekben többször is jártunk. Nagyon tetszett a hely, kellemesen hűvös van a sziklafalak között, itt is gyönyörű, türkiz kék a víz, amiben több helyen meg is mártózhattam. Azt mondják, hogy ez a Triglav Nemzeti Park legalacsonyabb pontja. Szeretem a szurdokvölgyeket, különleges hangulatuk van. Szerencsém van, hogy a Gazdi is rajong ezekért, és hogy amikor Ausztriában éltünk, sok ilyen helyet bejártunk.
Visszatérve Szlovéniához, kalandoztunk magas hegyekben is. Szlovénia harmadik legmagasabb csúcsa közelében, a Mangart nyergen még hó is volt októberben. A Gazdi mintha csak nekem akart volna kedvezni ezen a hétvégén. Erdei kirándulások, sok-sok kristálytiszta „fürdő-patak” (bár bevallom őszintén, én a sáros vízben is jól érzem ám magam, ráadásul akkor még kellemes illatom is lesz), és a hegyen még hó is volt… Mesebeli álom egy magamfajta kutyának.
Szeretem az efféle hegyi kalandokat, mert minden évszakban különleges élmény, és még nyáron sincs annyira melegem. Kánikulában pedig mindig választhatunk vizes úti célokat kutyával, a hegyi patakok kellemesen hűsek.
A következő részekben olyan helyekre emlékszem vissza, ahova Ti is többen elkísértetek vagy hamarosan együtt megyünk. Remélem, azt is szeretettel olvassátok. 😊
Pacsi,
Sunny