A Világ SUNNY oldala

 

Ősszel is napsütésben

A meleg nyári napokat felváltotta az ősz. Nagyon szeretem ezt az évszakot, mert már nincs olyan meleg, de a sok napsütés kutyás kirándulásra csábítja a gazdikat. Most ugyan néhány napja esik, engem ez sem zavarna, de a Gazdi ilyenkor inkább bekuckózik, további kutyás programokon dolgozik. Legalább van időm nekem is írni. Hétvégére úgyis jobb idő lesz.

Úgy volt, hogy az ősz kezdetén, amikor már nincs nagy hőség, a tengerhez megyünk. Kisgazdám sokszor beszélt erről társaival, és úgy éreztem, hogy nagyon szomorú, amiért ez nem valósult meg. Nem tudom pontosan, de valami betegséget emleget mindenki, ami nagyon veszélyes az emberekre, azért nem utazhattunk oda.

Én is sajnálom, mert nagyon szeretem a vizet, de nem bánkódok, mert az elmúlt hetekben, hónapokban szép helyeken jártunk itthon. Én szeretem a Balatont is, ott is izgalmas programjaink voltak. Valami deszkán lapultunk Pezsgővel, a Kisgazdám pedig evezett, úgy lebegtünk a vízen. Többen is voltunk, mindenki nagyon élvezte, sokat nevettek. Én azért néha féltem egy kicsit, amikor jobban hullámzott a víz.

Aztán voltunk a Dunán is. Egy hosszú kirándulás után felszálltunk egy nagy hajóra, azon utaztunk. Ezt nagyon élveztem, itt biztonságban éreztem magam. Kár, hogy rövid volt az út, szívesen pihentem volna még egy kicsit. Olyan sokan voltunk, hogy majdnem megtöltöttünk egy egész hajót. Kutyatársaim és Gazdáik a fedélzetről csodálták a Dunakanyar látnivalóit. Láttuk messziről a Visegrádi várat is, de szerintem ott fönt már jártunk korábban egy kirándulás során. Egy csomó izgalmas helyen járunk. Ide is szívesen elmennék újra.

Nemrég az ország nyugati felén kalandoztunk. Azt hiszem, hogy a Fertő-tó vidékén jártunk. Tó persze nem nagyon volt, inkább csak nádas meg egy kevés kissé mocsaras víz. Én nem bántam, én abban is megfürödtem.

Kisgazdám persze nem csak bennünket, négylábúakat kényeztet jó programokkal. Elvitte a Gazdákat, (meg persze azért minket is) esti városnézésre Sopronba. Az egész városban szinte csak mi voltunk. Nem voltak autók, emberek, csak mi, a kis kutyás csapat. A gazdáink gyönyörködtek a kivilágított Tűztoronyban, amely még zenélt is, és megcsodálták a sok szép régi épületet. Mi is nagyon élveztük a sétát, különösen a várfal melletti füves részeket, ahol kedvünkre bohóckodhattunk. Én persze már nem annyira, inkább csak nézem, ahogy Pezsgő bandázik a kutyatársakkal.

Egy pár nappal ezelőtt felfedező úton voltunk. Jó messze, azt hittem, hogy már nem is itthon járunk. Ez majdnem igaz is, mert a folyó egyik partján Magyarország, a másikon pedig Horvátország húzódik. Úgy hallottam, hogy november közepén lesz ott egy kutyás hétvégénk, egy napsütötte kisváros „napos” hotelében. A hotelben van egy jó nagy macskusz is, gyertek, kergessük meg!