Tavaly ilyenkor a medvehagymás Bakonyban jártunk

Az utóbbi hetekben nem sok helyre megyünk, kicsit otthonülős lett a Gazdi. Nem igazán tudom, hogy mi lehet az oka, még a nagy csapatos sétákra, kutyás hétvégékre sem megyünk, pedig tudom, hogy a Gazdi nagyon élvezte, Pezsgőről nem is beszélve. Ugyan én visszafogottan, megfontoltan szoktam a sok-sok két- és négylábúval sétálni, kerülve a fiatalok bohóckodásait, de már nekem is kezd nagyon hiányozni a nagy csapat. 

Nem panaszkodhatom azért. Pihenhetek sokat, már, amikor Pezsgő hagy, mert ugye a sok-sok energiáját valakin le kell vezetnie, és engem megfelelő alanynak talál ehhez… 🙂 

A Gazdi is sokszor játszik velünk. Kapunk egy csomó jutifalatot. Azt nem annyira értem, hogy Pezsgő miért kap többet, mikor én mindig hamarabb csinálom a gyakorlatokat, mint ő, ráadásul az övén, finoman szólva is, van még mit fejleszteni. Próbálom neki bemutatni, mit szeretne a Gazdi, de hát, tudjuk, hogy bohóc, nem várhatunk tőle olyan precíz munkát. 😀

Sétálni is szoktunk, de mindig csak a Gazdikkal. Hát, ki marad ott is Pezsgőnek? Én. Játszok és futok vele, mert úgy látom, ez a Gazdinak örömet okoz. Nagyon halkan mondom, hogy én is megkedveltem, már hiányozna, ha nem lenne. Ígértem, hogy írok Pezsgőről bővebben is, most legalább lesz időm, hamarosan jelentkezem a “testvérem” igazi bemutatásával. 

Amellett, hogy kevesebbet utazunk, a hétvégén egy kicsit szomorúnak is láttam a Gazdit. Emlegette, hogy most nem itthon kellene lennünk, de akkor miért nem utazunk?

Mostanában sokat tevékenykedik a konyhában, valamelyik nap medvehagymás pogácsát sütött, mi is kaptunk belőle kóstolót. ?

Tavalyi kutyás hétvégénk a Bakonyban

Erről eszembe jutott, hogy hol és mikor is ettem hasonlót utoljára. Akkor ugyan csak egy keveset találtam az asztal alatt, mégis megmaradt az íze és illata. Tavaly ilyenkor nagy csoporttal kutyás hétvégén jártunk a Bakonyban. Nagyon sokan voltunk, sok-sok két- és négylábú érezte magát nagyon jól néhány napig. 

Gondoltam, elmesélem Nektek, milyen volt. A Gazdi szeretett volna az idén is menni, de ez most elmaradt. Lehet, hogy emiatt volt szomorú? Hátha felvidítja őt és a többi Gazdit is ez az írásom. Szerintetek gondolja, hogy ez jutott eszembe a pogácsakóstolóról? ?

Úgy emlékszem, pénteken reggel indultunk a Bakonyba. Elég esős idő volt, nem olyan szép, mint most. Megérkeztünk az egyik kedvenc helyünkre, a Szépalma Hotelbe. Egy kicsit pihentünk, aztán szépen lassan megtelt a szálloda kutyásokkal. 

Délután jött a híres medvehagymás pogácsa. Kevés jutott csak nekem, pedig meg tudtam volna enni az egész tálcával. A Gazdik beszélgettek, nevettek és mi kutyák is megismerkedtünk. Pezsgő akkor még nem is volt velünk, sőt, nem is volt még meg. Hmm, de érdekes, már el sem tudom képzelni, milyen lenne nélküle. Elmentünk még délután egy kisebb sétára a szálloda környékén. Sok-sok állattal találkoztunk, igazán érdekes szagok voltak. El is fáradtam az utazásban és a sok izgalomban. 

Másnap egy nagy kirándulásra indultunk mindannyian. A szállodától Bakonybélbe mentünk. Nagyon kellemes útvonal volt, nem kellett hegyet mászni. Út közben a Gazdik szedtek valami leveleket. Én csak belefeküdtem a zöld levelek közé, kellemesen hűvös volt. Bakonybélben nagyon sok emberrel találkoztunk. Mindenki evett-ivott. Persze ránk kevésbé gondoltak, pedig mi is megkóstoltunk volna mindent. Olyan finom illatok voltak! Vizet kaptunk csak, meg a megszokott jutifalatokat, de ezek is jól estek. 

Volt valami kicsi tó is, amiben megmártózhattunk. De jól esett! Nem is értem, hogy miért nem ment bele minden kutya. Ez a legjobb dolog a Világon! Amikor a víz éri a lábamat, amikor a bundám lebeg a vízben, amikor szépen lassan úszok a vízben, vagy amikor kényelmesen sétálgatok és nézem, ahogyan a víz áramlik a lábaim között… Fantasztikus érzés! Ó, de elkalandoztam, hol is tartottam?! 😀

Jól elfáradtunk, visszafelé biztos, hogy sokan nem szívesen sétáltak volna már. Szerencsére kisvonattal mentünk. Felfért a sok-sok kutya és Gazdi is. Eléggé zötykölődött az erdészeti úton, de vidám élmény volt. 

A szállodába érve már csak a fekhelyemre vágytam. A Gazdik még valamit játszottak, sokat nevettek. 

Vasárnap délelőtt még volt egy közös program. A szállodától indultunk el a környező erdőkbe. A Gazdik nagyon kerestek valami kincset. Belenéztek mindenféle eldugott helyre, odúkba, ahova csak mi, négylábúak szoktunk. Hát, azért van még mit tanulniuk tőlünk, össze-vissza nézegettek minden helyet és valami kütyüt. Mi biztosan nagyobb sikerrel jártunk volna csak a szimatunkkal. Végül azért szerencsére megtalálták és nekünk is volt a dobozban valami finomság. ?

Visszatértünk a szállodába, mindenkitől elbúcsúztunk, és mi is elindultunk haza. 

Azóta már sok-sok helyen jártunk, mindig szeretek új helyeket felfedezni vagy a régiekre visszatérni. Erre is jól emlékszem, hogy mennyire szuper hétvége volt. Kár, hogy idén nem jött össze, de remélem, hamarosan újra együtt kalandozhatunk sokan! Ha Te is szeretnél velünk kalandozni, programjainkat itt találod.