Ellátogattunk az ország legnagyobb duglászfenyőjéhez
Egy pár hete elkapott a tavaszi fáradtság, és ellustultam a blogírás terén. Ma azonban igazán motiváltan ébredtem, nagy kedvem támadt újra beszámolni Nektek élményeimről. Nemrég tettünk egy kutyás kirándulást a Gazdikkal, szép helyeken jártunk, és még nekem sem volt megerőltető. El is határoztam, hogy erről a vidékről mindenképp írok Nektek.
Mikor is lenne erre a legmegfelelőbb alkalom, mint éppen a Fák és Madarak Világnapján, hiszen ebben az eldugott somogyi erdőben rátaláltunk Magyarország legnagyobb duglászfenyőjére.
Na, de nem szeretnék a dolgok közepébe vágni, kezdjük az elején.
Csoportos kutyás utat tervezünk
Gazdiék már egy jó ideje terveznek „Somogyországba” egy hétvégi, kutyás csoportos utat, ezért többször jártunk errefelé az elmúlt időszakban. Nekem tetszik nagyon a környék, szép erdőkben sétálunk, van több helyen víz, ahol csobbanhatunk Pezsgővel és szintemelkedés sincs, ami nekem kifejezetten szimpatikus. 😊
Már megvan a kutyás hétvége időpontja és a program is, de nem szeretnék minden részletet elárulni, különben lehet, hogy kikapok a Gazditól.
A kandeláberfa
Arra viszont kaptam engedélyt, hogy a mai neves nap alkalmából bemutassam Nektek a kandeláber fát. Így hívják azt a duglászfenyőt, ami a Besenyői erdő dísze és Magyarország legnagyobbja.
Az erdő Somogy megye déli részén található. Tény, hogy Budapestről nincs közel, de ha közben megállunk egyet pihenni, esetleg csobbanni (pl. a Balatonban), ki lehet bírni. Annak ellenére mondom, hogy én aztán nem szeretek autózni.
Na, megint elkalandoztam, de hát eszembe jutott a hűs víz, ahogy simogatja a bundámat…
Szóval az erdő. Leparkoltunk a faluban és szinte már az erdőben is találtuk magunkat. Nagy sétát tettünk, Pezsgővel sok-sok vadszagot szimatoltunk. Mivel kevesen járnak erre, nagy itt a vadállomány. Mi is láttunk néhány őzikét. Azért, ha fiatalabb lennék, biztos megnéztem volna őket közelebbről… Pezsgő így is tett volna, de ő elővigyázatosságból pórázon volt.
Amikor már épp kezdtünk elfáradni, akkor jött a meglepetés. Egy kanyarral betértünk az erdőbe, olyan volt, mintha letérnénk az útról, de épp egy pihenőhelyre érkeztünk. A keresett óriás fa árnyékában alakították ezt ki. Láttam már nagy fákat, de ez engem is meglepett. Simán tudtunk a Gazdival a törzse körül bújócskázni, játszani. Ő fel is mászott az egyik ágára, bosszantott, hogy mi, négylábúak oda nem tudtunk.
Gazdi azt olvasta (most át is vette egy picit a szót), hogy a kandeláberfa Magyarországon a rekorder duglászfenyő, mérete és formája miatt is különleges. Az elágazás alatt 490 cm a törzskerülete és 35 méter magas. (Összehasonlításképpen a Hősök terén álló korinthoszi oszlop, amin Gábriel arkangyal szobra áll 36 m magas. 😊)
A fa kb. 130 éves.
A teljesen egészséges, monumentális fa onnan kapta a nevét, hogy törzséből alacsonyan óriási, közel vízszintes oldalágak erednek, amelyek pár méter után válnak függőlegessé, így egy gyertyatartóhoz hasonlítható.
Itt pihentünk egy kicsit, Gazdi sokat fényképezett, majd visszasétáltunk az autóhoz egy másik útvonalon. Kellemesen elfáradtam a séta során, örültem, hogy nem kell óriási szintkülönbségeket leküzdenem, mégis szép erdőben töltöttük a napunkat.
Szerintem kutyás kirándulásra nagyon alkalmas ez a környék, biztosan tetszene Nektek is. Ha még nincs programotok, tartsatok velünk, örülnék, ha személyesen is találkoznánk. 😊 A részleteket itt találjátok.
Pacsi,
Sunny