15 éves lettem
-
Sunny 15 éves – videó
-
Olyan nehéz elkezdeni ezt a bejegyzést, hiszen emlékszem, hogy nemrég számoltam be Nektek arról, hogy 10 éves lettem…
Lehet, hogy a Gazdi elszámolt valamit?
Bár, be kell vallanom halkan, kezdem egy kicsit érezni a koromat. Na, de most nem erről szeretnék Nektek beszélni, sokkal inkább arról, mi minden történt velem az elmúlt 5 évben. Azért nem a 15 évemről írok, mert az első tízet egyszer már a Gazdi egy videóban összefoglalta.
Igazából nem is most vagyok 15 éves, már december végén betöltöttem, a mai dátum annak az évfordulója, amikor a Gazdik hazahoztak. Akkor még nem tudtam, amit most már igen, hogy a lehető legszeretőbb Gazdikhoz kerültem.
Na, de térjünk vissza az elmúlt 5 évhez. Érdekes, hogy ez teljesen más időszak volt, mint az ezt megelőző 10.
Az elmúlt 5 évünk a kirándulásokról szólt. Már Ausztriában sokat jártuk a hegyeket-völgyeket a Gazdival, de miután hazaköltöztünk, ez csak fokozódott. Egy ideig csak a Gazdikkal kirándultunk, majd sok kutyával és azok gazdáival is. Közben (majdnem pontosan 4 éve) egyszer csak megérkezett Pezsgő is, aki családunk tagja lett. A kezdeti ellenszenvemet követően mára már teljesen elfogadtam, sőt, halkan mondom, meg is szerettem őt.
Kirándulásaink során bejártuk Magyarország sok-sok eldugott szegletét, felfedeztünk szuper helyeket, jártuk az erdőket, mezőket, patakvölgyeket – nekem mindig azok a kedvenceim. Ha a Gazdikkal lehetek és még víz vagy hó is van, én biztosan jól érzem magam. 😊 Voltunk többször külföldön is, azok is izgalmas utak voltak.
Egyetlen dolgot viszont egész életemben nem sikerült megszeretnem: az autózást. Sajnos egyre jobban félek. Így, mire a sétánk helyszínére érünk, most már nagyon elfáradok.
Az utazást leszámítva nagyon élveztem ezt az időszakot, jó volt izgalmas helyeken sétálni, új szagokat megismerni és egyre több jutifalatot begyűjteni. Idős koromra professzionális szintre fejlesztettem a kunyerálás művészetét, így csoportos kirándulásaink során egyre többen megszántak finomabbnál finomabb falatokkal. 😊
Úgy döntöttem viszont, hogy a mai naptól hivatalosan is átadom a stafétát Pezsgőnek. Ő alkalmasabb már a túravezetésre. Tény, hogy van még mit tanulnia, de úgy gondolom, lassan belejön.
Én nyugdíjba vonulok, de azért kisebb sétákon még találkozhattok velem. Ha már ennyire rám szakad a szabadidő, a nyugdíjas évek, igyekszem majd néha jelentkezni egy-egy visszaemlékezéssel azokból az időkből, amikor még én is fiatalosan róttam a kilométereket.
Érezzétek továbbra is nagyon jól magatokat kirándulásainkon, hétvégi kutyás programjainkon, én itthon várom a Gazdit és szeretettel hallgatom majd a beszámolóját.
Sunny